|
Legyél Te is az Országos Tánchírek
szerkesztője!
Tudsz valamit, amit másokkal is megosztanál a tánc világából?
Versenyen voltál, vagy épp egy továbbképzésre
készülsz? Tudsz egy jó táncos programot a
hétvégére?
Itt elmesélheted
mindenkinek!
|
Hír
küldése  |
| Rovatvezetőink |
|
|
|
|
| |
Címoldal
» Egyéb » Moderntánc |
 Nyomtatóbarát verzió |
|
| |
 |
Moderntánc |
 |
|
 |
Egyéb |
 |
|
 |
| Tudni kell túlélni ebben a szakmában |
|
| 2011-12-14 21:33 |
| |
|
Az Aphelandra-díjra jelölt Streicher Péter táncművésszel Somogyi Judit készített interjút...
- Nemrégiben mutatták be a legújabb darabod, Intimus címmel, emellett elkezdődött az évad a Miskolci Nemzeti Színházban is. A tavasszal történt sérülésed óta hogy viseled a próbákat?
- A sérülésem után intenzíven végeztem a gyógytornagyakorlatokat, mellette napi rendszerességgel úsztam, így sikerült - ha nem is tünetmentesen -, de újra lábra állnom. Izgatottan álltam neki az Intimusnak és teljesen meg is feledkeztem arról, hogy pár hónappal ezelőtt még az ágyból sem tudtam kikelni. Az új évadkezdések mindig nehezek, hiszen az ember az új darabok mellett a korábbi bemutatók felújításán is dolgozik, és idén nem csak táncos, de prózai kihívással is szembetaláltam magam. Szeptember óta aktívan dolgozunk a táncos bemutatókon, januárban kerül közönség elé, és addig valljuk be, nincs sok idő. Egyre nehezebb levegőhöz jutni, és ezt érzem. De tudni kell túlélni ebben a szakmában. Izgalmas, feszített munkatempójú próbaidőszak áll mögöttem, de a következő pár hétben várnak csak az igazi megpróbáltatások.
- Fiatal táncművészként, tele koreográfusi ambíciókkal mennyire szeretsz alkotótársként dolgozni, segíteni az adott koreográfust?
- Mindig is szeretettem ötletelni, tovább gondolni egy mozdulatot. Szerintem akkor tud hasznos lenni egy próbafolyamat, ha az ember nem csak fizikálisan, de szellemileg is jelen van. Jó érzés, amikor tudom, hogy számít rám a koreográfus, bízik az ötleteimben, meglátásaimban. Olyankor érzem azt leginkább, hogy miről is szól egy alkotói folyamat, maga a táncos szakma.
- Aki látott már te általad rendezett darabot, az tudja, hogy erősen izoláltak a mozdulatok, mondhatni minden egyes testrészt megmozgatsz szinte minden különböző irányba. Tudod hasznosítani Miskolcon ezt a stílust?
- Szerencsés vagyok, mert igen. Érdekesnek találják, használhatónak. Nálam mindig is fontos volt az a gondolat, hogy nem csak két keze és két lába van egy táncosnak. Egy táncosnak tudnia kell megmozdulni, megszólaltatnia a testét. Persze, hangsúlyozom, hogy ez csak az én meglátásom, de hiszem, hogy nem vagyok ezzel egyedül. Sok stílussal, műfajjal találkoztam már, de a kortárs táncművészetben tényleg az a legszebb, hogy bármilyen mozdulat mögé lehet tartalmat tenni, és a megértéséhez a táncos teste a legjobb, amit segítségül tud hívni koreográfus és néző egyaránt.
- Nemrégiben tudomást szereztél az Aphelandra-díj jelölésedről. Mit jelent számodra ez a jelölés, és mit jelentene a díj, ha neked ítélnék oda?
- Mindenképpen egy visszajelzés arról, hogy nem hiába megyek be minden reggel, és próbálok magamhoz mérten a legjobban teljesíteni táncosként vagy koreográfusként egyaránt. Másrészről egy elismerés, melyre minden ember vágyik, mert mindamellett, hogy jó érzéssel tölti el a tudat az embert, azt is tudja, hogy eredményes abban, amit csinál. Számomra ez megtisztelő.
- Mi segített abban, hogy mindig feltudj állni, és hinni az álmodban? Hogy egyszer táncos leszel, akinek a színpad és a balett terem meghatározza majd mindennapjait?
- A családom. Sokat segítettek, támogattak, minden előadásomon ott voltak és ez nekem sokat segített. A barátaim mindig biztattak, ha volt egy rosszabb napom, azonnal körülvettek és megnevettettek. Ezek az apró dolgok segítettek és segítenek is a mai napig. Édesanyámmal nem sűrűn tudunk beszélgetni, de néha jól esik kimondani neki, hogy mi zavar, mi az ami kevésbé tetszik, meghallgatni a véleményét, tanácsát. De persze tudom, hogy örül, ha sikerem van és boldognak lát. Annyi energiát és időt fektettünk bele ebbe a pályába, hogy addig amíg csak tudom, nem adom fel, bizonyítok neki és önmagamnak is. Hálás vagyok neki ezért.
- A családról és barátokról jut eszembe: kivel töltöd majd az Ünnepeket?Lesz időd családi körben ünnepelni?
- Idén sajnos nem tudok a családommal ünnepelni, mert a két ünnep között is sok dolgom lesz. Nagyon messze van tőlem a családom, de megígértem nekik, hogy amint tudok, hazautazok és bepótoljuk. Szerettem volna otthon, családi körben ünnepelni és pihenni is, hiszen a januári bemutatók előtt rám fért volna egy kis feltöltődés, amit a családom körében tudtam volna magamhoz venni. De a miskolci "családom" körében is szép ünnepeket élhetek meg, és nem érzem majd egyedül magam.
- Nemsokára 2012-t írunk. Mit fogadsz meg a jövő évre?
- Szeretnék jobban odafigyelni az egészségemre, nem tudatosan bombázni azt. Szeretnék több időt tölteni a családommal, barátokkal, mert sajnos igencsak a háttérbe szorultak az utóbbi időben. És megfogadom, hogy továbbra is túlélek a szakmában, mert másképp nem lenne értelme az életemnek!
|
| |
| Forrás:
Somogyi Judit |
| Képek forrása:
Csizmadia Sándor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Címoldal
)
